hétfő, november 30, 2015

Egészséges csokigolyók - mandula-dió-karamellizált fügekombó

Mikor begyúrtam a stollentésztát és nem akart dagadni, amiből már előfordult mostanság párszor, megijedtem, és arra gondoltam, kedves imádott férjem nem kap semmi édeset, pedig nagyon vágyott rája, a tettek mezejére kellett lépnem. Elmesélem, hogy történt: A múltkorában beígértem a kedvenc mákos-citrusos fonatot arra a vacsorára, amire meghívtam néhány barátot. Nagyon szűkösen állt rendelkezésemre idő, így előre kellett dolgoznom. Begyúrtam hát előző délután a tésztát, azt gondoltam estére megkel majd, akkor elkészítem a tekercset, hagyom kicsit újrakelni, majd míg megnézem az esti filmet, kisül, és mehetek az ágyba. Nem így történt. Nem tudom, mit rontottam el, de nem kelt a tészta. Tehát a tekerés helyett új tésztát gyúrtam, és azt döntöttem, hogy egész éjszaka kelhet, majd reggel tekerem, újra dagasztom egy félórás masszázs alatt, és mehet a sütőbe. Reggel szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy nem történt meg a csoda azalkalommal sem. Másra nem volt ötletem, és időm sem, így cukrászdából vett tortát ettünk aznap este a vacsora alatt. Ő pedig szomorú volt, mert a fonatért rajong. Mikor bejelentettem, hogy stollent készülök sütni, nagyon happy volt. Úgy tűnik, hogy sikerült édesszájúvá változtatnom őt. Nos, mikor láttam, hogy a stollen is kezd cserbenhagyni, megijedtem. Be volt már a tudatalattija programozva, hogy munkából hazatérvén egy fantasztikus édesség várja, muszáj volt alternatíva után néznem. 
Könnyen és gyorsan elkészíthető valamire volt szükség. Mivel a nap a dió pucolásának és annak,  valamint a mandulának a megpirítására volt beprogramozva, csakis azokból állhatott össze az esti édesség. Nem akartam túlbonyolítani. 

Ledaráltam hát 100 g mandula/dió keveréket, további 50 grammot durvább darabokra vágtam, kevés narancslikőrrel meglocsoltam és annyi karamellizált fügelekvárral gyúrtam össze, amennyitől összeállt a massza. Ezt aztán kis golyókká transzformáltam, amiket egy tálcán a mélyhűtőben pihentettem, míg a 200 g étcsoki gőzfürdőben meg nem olvadt.
 Miután ez megtörtént, egy kiskanállal megfürdettem a csokiban a golyókat, majd sütőpapíron hagytam őket megdermedni. A maradék csokiból kis karikákat csurgattam sütőpapírra, amiknek a tetejére kézzel összemorzsolt diódarabokat szórtam, hogy legyen az is.

 


A csokitallérok pedig:
 


Ezután kiderült, hogy a stollen nem kel meg annyira, mint a kenyér (mindez éjfélkor, mikoris a férjem a munkából hazaért), tehát akkor neki is álltam még stollent sütni, ami hajnali 1 órakor már a konyhában illatozott, és másnap felvágásra is került. 


Marcipános stollen

Hatalmas munkába vágtam, és hatalmas eredményt értem el ezzel a stollennel. Ezt az időszakot különösen szeretem a finomságos édességek miatt. A panettone és a Pandoro csakis ebben az időszakban kapható, és sokan rohannak napi rendszerességgel a boltba ezekért a deliciákért. Ám ebben az időszakban kerülnek elő a stollenek is, amit nagyon szeretek, jobban, mint a két olasz szezonsütit. Biztos a marcipán miatt, ami különlegessé teszi. Mint kiderült, nem csak én rajongok érte, mert a boltból elfogyott az összes példány. Így itthon kellett nekiálljak az előállításának. Valószínű azért nem sütöttem még itthon panettonét vagy pandorót, mert abból még karácsony után is kapni bőségesen. Nos, az enyém óriási lett, duplája annak, amit a boltban kapni, de ugyanolyan sebességgel fogy ez is, mint a kisebbik verzió. :) A boltban kapható társa csak kandírozott gyümölcsöt és mazsolát tartalmaz, az enyémben van pirított mandula is, ami nyugodtan elfér benne, sőőőt. Sok lépésből áll az elkészítése, de megéri vesződni vele. Csodálatosan finom, és látványnak sem utolsó. 


Hozzávalók
700 g manitoba liszt
250 ml tej
1 csomag szárított élesztő/1 kocka friss élesztő
1 evőkanál méz
200 g cukor
300 g vaj
2 tojás
100 g mandula
50 ml rum + 50 ml rum a mazsolához
150 g mazsola
150 g kandírozott gyümölcs
1 citrom reszelt héja
15 g friss gyömbér lereszelve
fél teáskanál őrölt kardamom
1 vaniliarúd
12 g só
200 g marcipán

valamint
50 g olvasztott vaj
50 g porcukor

Mivel elég hosszú folyamatról van szó, csináljunk úgy, mint a konyhai műsorokban, mindent készítsünk elő kis tálkákban, lábaskákban, aztán már csak a folyamatot kell követni, ami több lépésből áll!

Kevés langyos tejben (a megadott mennyiségből levéve) elkeverjük az élesztőt és az 1 evőkanál mézet.
A lisztet a dagasztógép táljába mérjük, mélyedést képezünk a közepébe, ebbe öntjük az élesztős tejet, és kanállal elkezdjük úgy keverni, hogy mindig egy kevés lisztet kavarjunk bele, mindaddig, míg egy sűrű pasztát nem kapunk, ezután a tálat lefedjük folpackkal és langyos helyen addig hagyjuk az élesztőt dolgozni, míg a duplájára nem dagad.
(Ez még nem a tészta, csak a liszt közepén az élesztő)
A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük.
A mandulát 170 C-os sütőben kb 10 perc alatt megpirítjuk, majd miután kihűlt, durva darabokra vágjuk.
A mazsolát és a kandírozott narancshéjat egy tálba mérjük, majd felöntjük annyi vízzel és 50 ml rummal, hogy ellepje, és hagyjuk dagadni őket.
A maradék tejben elkeverjük a tojásokat.
A vajat megolvasztjuk, majd hagyjuk kihűlni.
Miután a kovász megdagadt, beindítjuk a dagasztást, úgy, hogy hozzáadjuk a fűszereket, a cukrot, a gyömbért. Majd a tojásos tejet adjuk hozzá, illetve a maradék alkoholt.
Miután homogénné dolgozta a gép a tésztát, apránként hozzáadagoljuk a vajat is.
Közben a mazsolát és a gyümölcsöt leszűrjük, konyhapapíron felitatjuk a felesleges nedvességet és meghintjük liszttel. Átszitáljuk, hogy a felesleget ledolgozzuk róla.
A mandulával együtt a tésztához adjuk ezt is, majd tovább dagasztjuk, 10 percig. Ezután folpackkal letakarjuk és meleg helyen 1 órán át dagasztjuk.
Nem kenyértészta a sok vaj miatt, tehát nem fog úgy megkelni, mint egy bedagasztott kenyér, de fog növekedni.
Az 1 óra letelte után lisztezett deszkára borítjuk, téglalap formára kicsit kinyújtjuk, a marcipánból egy olyan hosszú hengert formálunk, mint amilyen a tésztánk hosszabbik oldala. A tészta közepére fektetjük, egyik oldalt ráhajtjuk, leszigeteljük a széleit, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a tésztát és 175 C-ra előmelegített sütőbe toljuk kb 1 órára, vagy amíg a sütibe szúrt fa- vagy fémpálcika szárazon nem jön ki belőle.
Még melegen az olvasztott vajjal lekenjük, megszórjuk bőven a porcukorral és pár napig pihentetjük.
Nálunk ez nem következett be, mert másnap reggel már belevágtunk, és el is fogyasztottuk a felét. Ropogós még, de naaaaagyon finom. Nem lesz ennek ideje puhulni, de nem kemény így sem a tészta.
Illatos, ízes, gazdagon feldúsított gyümölccsel és marcipánnal.
Jobb, mint a bolti!
Igaz, óriási, igazi gigantikus stollen!





Sok sikert és jó étvágyat hozzá!

szombat, november 28, 2015

Sütőtök-nudli gorgonzolás sütőtökös szósszal parmezánnal

Ma nagyon gyorsak voltunk. Megéri néha előre gondolkodni, azaz mikor a sütő már megy, és van benne extra hely, akkor ne csak egy narancstorta süljön benne (immáron harmadszorra), hanem dobjuk bele a sütőtököt is. Úgysem nyersen akarjuk megenni. Hogy aztán mikor lesz belőle valami, azt később is eldönthetjük. Mint mi. A kedves gyümölcs már három napja megsült, anélkül, hogy tudta volna, mi lesz belőle. Én sem tudtam, egészen a mai napig. Ez a sötétzöld, kerek és kissé nyomott verzió nagyon sűrű húsú, és nagyon ízes. Kiváló levesnek vagy kenyérbe, vagy nudlinak, vagy gnocchinak, vagy tésztába tölteléknek kevés sajttal. Mivel ma mindössze 45 perc állt rendelkezésünkre, összedobtuk energiáinkat, és közös erővel megszületett ez a gnocchi. 
Mennyiségekként egy régi receptet kapok elő, mert mint mindig, az én férjecském nem méreget semmit. Ez szuper, Jamie Oliver is azért kapta a csupasz séf nevet, mert semmit nem méregetett, hanem íz és látvány után főzött és főz a mai napig. De egy blog esetén az olvasók valami konkrétabbat akarnak. 


A régi receptben van burgonya is, ma azonban csak liszt, sütőtök pép, reszelt szerecsendió és kevés bors van. 
A szósz pedig 100 g gorgonzolából, kevés vízből és 100 g sütőtök pépből állt össze.

Egy lábasban feltettünk bő vízet főni egy evőkanál nagyszemű sóval. Daniele volt a gnocchifelelős, én pedig az öntetfelelős. A gnocchihoz a lisztet a munkafelületre szórta, ehhez egy krumplinyomóval hozzányomott egy negyed sült sütőtökpépet, reszelt hozzá bőven szerecsendiót, borsot, majd elkezdte gyúrni. (Ha túl száraz lenne, még teszünk hozzá pépet, ha túl híg, akkor liszttel korrigáljuk a tésztát.) Ezután lisztezett munkafelületen kis kígyókat sodort, amiket aztán kisebb darabokká vágott. Ezeket aztán a forrásban lévő vízbe dobta mindaddig, míg fel nem jöttek a víz tetejére.
Ezalatt a szószhoz a gorgonzolát kevés vízzel feltettem egy serpenyőben olvasztani, hozzányomtam a sütőtökpépet, és sűrű szósszá főztem, mindaddig, míg a gnocchik el nem készültek. Még kávéra és sütire is jutott időnk. 




vasárnap, november 22, 2015

Narancstorta glutén és laktózmentesen

Az a bizonyos narancstorta, amiért rajongunk, sajnos lisztet és ricottát is tartalmaz, amit nem mindenki tud beilleszteni az étrendjébe, ezért is kerestem egy olyan változatot, ami mindenki számára elérhető, hacsak nem vegán emberről van szó. Ugyanis tojás kell hozzá. Két verzió is készült tegnap. Mindkét receptet megosztom, a két-két hozzávaló listával, mindenki választhat a saját kedve szerint. Nekem személy szerint a kókuszlisztes verzió ízlik jobban, emberemnek azonban a rizslisztes jött be nagyon.
Mindkét torta ugyanabban a kuglóf formában sült meg, mindkettő ugyanolyan magas lett, mégis az egyik hat tojásos, a másik három. Ebből is látszódik, hogy a kókuszliszt mennyi nedvességet képes felvenni. Óvatosan bánjunk vele tehát. 

Hozzávalók:
1. torta
6 tojás
250 g barnacukor/kókuszvirágcukor
100 g mandulaliszt
130 g kókuszliszt
10 g sütőpor
2 kezeletlen narancs

2. torta
3 tojás
125 g barnacukor/kókuszvirágcukor
62 g rizsliszt
62 g mandulaliszt
5 g sütőpor
1 kezeletlen narancs

kókuszreszelék és kókuszolaj a forma kenéséhez

Eljárás mindkét esetben ugyanaz:
A narancsokat alaposan megmossuk, majd bő vízben egy órára feltesszük főzni. Ezután félbevágjuk, ellenőrizzük, hogy vannak-e benne magok, azokat eltávolítjuk, majd felvágjuk és leturmixoljuk őket. Fontos, hogy felhasználás előtt kihűljenek.
A tojásokat habosra keverjük a cukorral. Ha ez megvan, belekeverjük a narancsot.
A mandulával elkevert sütőport is belekeverjük, majd apránként hozzáadagoljuk a kókuszlisztet (ha azt a verziót választottuk). Meglehet, hogy kevesebb mennyiségre lesz szükség, mint a hozzávalók között megadott mennyiség. A rizsliszt esetében a mennyiség pontos.
A kuglófformát kókuszolajjal kikenjük, majd megszórjuk a kókuszreszelékkel, és beleöntjük a masszánkat, 175 C-ra előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütjük.





péntek, november 20, 2015

Banános chiapuding mandulával és tökmaggal

Egészséges reggeli ital-puding, amivel jól indul a reggel, még ha az elkészítéséhez már az este szükséges bizonyos lépéseket megtenni. A chiamag egy nagyszerű zselésítő anyag, azonfelül az emésztésre is nagyon jó hatással van. Hogy ezen hatását kifejtse, szükséges, hogy megszívja magát kevés nedvességgel. Ez pedig nem egy instant folyamat, a magok egy éjszaka alatt szívják meg magukat a nedvességgel, amit mi választunk meg. Nálam a nagyon menő rizstej lett a kiválasztott.

Hozzávalók (2 főre):
30 g chiamag
2 dl rizstej
1 banán
fél marék mandula
fél marék tökmag
+1 dl rizstej

pirított mandula és tökmag a dekorhoz

A magokat egy éjszakára beáztatjuk a rizstejbe. 
Reggel a többi hozzávalót a késes robotgép táljába vágjuk/halmozzuk, felöntjük a magvas tejjel és a maradék tejjel, és összeturmixoljuk. Pirított mandulával és tökmaggal dekoráljuk.


 


szerda, november 18, 2015

Káposztás lángos - édesanyámtól - isteni finom

Ebbe a káposztás lángosba igen könnyű beleszeretni. Nem tudom, mennyire tájjellegű finomság, de nálunk régebben egy főétkezés második fogásaként került asztalra, mostanra azonban már különleges alkalmakkor is elkészül, mint pl mikor összejön az egész család, ami ugye két házas gyermek után már ritkábban fordul elő. Mivel azonban annyira ízlik mindenkinek, anyukám kénytelen felvenni arra a listára, amin azon ételek sorakoznak, amiket kötelező jelleggel el kell készítenie, ha összejönnénk mindannyian.
Ő szokta csinálni, de egy leányzónak illik eltanulnia a szüleitől a legjobb dolgokat, így íme a recept, egyszer nekem is meg kell csinálnom az olasz ismerősöknek. 

Hozzávalók:
a tésztához:
500 g liszt
20 g élesztő
pici só
egy marék cukor
kb 0,5 l tej
kevés vaj
olaj/zsír a sütéshez
a káposztás töltelékhez:
1 kg káposzta,
kevés cukor
só, bors,
olaj

Előző este a káposztát lereszeljük, besózzuk, ha levet eresztett, alaposan kicsavarjuk, majd kevés olajon megpároljuk. Amikor már majdnem jó, cukrozzuk, borsozzuk, és hagyjuk kihűlni.
A tésztához az élesztőt felfuttatjuk egy kevés langyos tejben, belekeverjük a cukrot.
A lisztet összekeverjük a sóval, egy kevés vajjal, majd hozzáöntjük a felfutott élesztős tejet és bedagasztjuk. Közepesen lágy tésztát kell kapjunk, ha túl kemény lenne, tejjel hígítsuk. Hagyjuk a duplájára kelni.
A kelt tésztát ökölnyi darabokra szaggatjuk, egy kis mélyedést képezünk a közepébe, egy jó evőkanálnyi káposztát teszünk bele, majd összecsipkedjük a széleit, hogy bezárjuk a káposztát, kisíkáljuk, egy felforrósított serpenyőt kikenünk olajjal, és mintha palacsinta lenne, mindkét olalán addig sütjük, míg szép barna színt nem kap. 
Nálunk ipari mennyiségből, azaz ennek a többszöröséből készül mindig, ez a mennyiség 5-6 lángosra elegendő, ha maradna másnapra, akkor serpenyőben könnyen felmelegíthetjük, és olyan, mintha megint frisset ennénk.