Egy fagyigép nélküli recepttel kezdem a fagyiknak szentel receptsorozatom, amit bárki el tud otthon készíteni mindenféle gond nélkül, és élvezheti ezt a fantasztikus ízvilágot, amiben a pirított majd karamellizált tökmag domináns szerepet játszik. Azonnal felkeltette a kíváncsiságom, miután végiglapoztam azt a fagyis könyvet, amire sikerült jó áron szert tennem. Ezt szemeltem ki kezdésnek, csak tökmagra kellett lelnem valahol, és a múltkor mi volt pont akciós abban a boltban, ahova a bevásárlás végett járunk? Tökmag! Ráadásul beállított a nagy meleg is végre, kinek van ilyenkor kedve a tűzhelybe begyújtani. A fagyigépbe inkább...bár ehhez még az sem kell. Eljárása nagyon eccerűűűű, kihagyhatatlan! Minden adott volt tehát ahhoz, hogy beinduljon a sorozat. Fantasztikus kezdés, azt mondanám!
Hozzávalók:
100 g tökmag
90+80 g cukor
4 tojássárgája
1 evőkanál kendermagolaj (vagy tökmagolaj)
450 ml friss tejszín
Egy serpenyőben 10 percen keresztül pirítjuk közepes lángon és folyamatos kevergetés mellett a tökmagokat, erősen fognak pattogni, de nem veszélyesek.
Ezután a magokat egy sütőpapírra borítjuk.
Ugyanabban a serpenyőben megkaramellizáljuk a 90 g cukrot, majd miután szép barna színűvé vált és felismerjük benne a jó öreg karamell állagát és illatát, beleöntjük a tökmagokat, és alaposan összekeverjük, majd a már használt sütőpapírra borítjuk, gyors mozdulatokkal vékonyra simítjuk, és hagyjuk teljesen kihűlni.
A tojások sárgáját a 80 g cukorral habosra keverjük, beleöntjük az olajat, elkeverjük.
A tejszínt keményre verjük.
A karamellt, miután megszilárdult és kihűlt, apróra törjük, késes aprítógépbe halmozzuk, és aprítjuk. Én egy részét kisebbre, szinte kásásra dolgoztam, míg egy részét nagyobb darabosra őröltem.
Ezt aztán a tojások sárgájával elkeverjük, majd a tejszínt is hozzákeverjük, de ezt már óvatos mozdulatokkal, hogy ne törjük össze. Ezután már csak egy fagyálló tálba kanalazzuk, és legalább 6 órára a mélyhűtőbe tesszük a parfét.
Egyszerűen abbahagyhatatlan! A tökmagos karamell pedig akár önállóan is megállja a helyét, egy energiaszelet formájában egy téli hideg napon a munkahelyen felörlődött energiák pótlására.
Ajánlom kipróbálásra, mert ha valaki nem rajon annyira a klasszikus ízekért, és keresi az újat, ebben nem fog csalódni. Nekem a kedvencemmé vált, és már chef emberem is elkérte a receptet, hogy a megszokott ízek mellett valami újat és különlegeset is kínáljon a vendégeinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése