szerda, április 15, 2015

Diós ricottás tészta

Nem éppen tavaszi, és idényjellegű, de halott fáradtan értem ma haza a munkából és annyira korgott a gyomrom, hogy muszáj volt nagyon ügyesen és főleg gyorsan ehetőhöz és ízleteshez jutnom, anélkül, hogy a boltban barangoltam volna, hogy mit is ehetnék. Dió volt itthon, hála édesanyámnak, aki még ősszel feltankolt nekem pár kilót, illetve ricotta is. A kettőből lehet tésztaszószt gyártani? IGEN! Lehet nem mindenkinek ízlene, de nekem nagyon. 


Hozzávalók:
100 g tészta
60 g dió
3 evőkanál ricotta
reszelt parmezán bőven
só, bors, olivaolaj

A tésztának feltettem a vizet főni, közben a szósz hozzávalóit a késes aprítógépbe mértem, és elkezdtem összeturmixolni, annyi olajat öntve hozzá, amitől krémessé vált a massza. Miután a víz elkezdett főni, sóztam, beledobtam a tésztát, és a csomagoláson található idő alatt készre főztem. A tésztavízből egy keveset a szószhoz adtam, átturmixoltam, majd a leszűrt tésztára kanalaztam, átforgattam, frissen őrölt borssal és extra szűz olivaolajjal tálaltam.
Kevés olajban megpirított kenyérkockával gazdagítottam, hogy kicsit ropogós is legyen a krémes állag mellett.



 

Nagyon laktató volt, estig ki is bírom!

kedd, április 14, 2015

Csokis szilvás kranz - tekercs

A leveles tészta és a kelt tészta találkozásából kevés lekvárral és csokival megbolondítva születik meg ez az osztrák édesség, aminek a neve számomra nagyon vicces, KRANC (franc). Szerintem ezt a mi hájasunkkal is simán meg lehet csinálni, de vagy azzal, vagy leveles tésztával, melegen javaslom elkészíteni, mert ez valami istenien finom. A két különböző állagú tészta, mely egybesül, az egyik ropog, a másik omlósan puha, ráadásul a kedvenc lekvárunk valamint a reszelt ét-, vagy tejcsoki emeli az ízélményt....kell ennél több egy hatalmas adag boldogsághormon felszabadításához reggel, délután vagy bármikor? Mikor ráakadtam, egyből tudtam, hogy szerelem lesz. Édesanyám sütőben sült szilvalekvárjával...nem is bírom ki, hogy ne nyomjam be az egész tepsivel. Vendégvárásra is ajánlom, de inkább egy jó capuccino vagy kávé mellett képzelem el a reggelizőasztalon. 




Hozzávalók:

200 g simaliszt
7 g élesztő
75 g cukor
75 g vaj
2 tojás
30 g tej
1 evőkanál méz
1 evőkanál rum
kedvenc lekvárunk
csokireszelék vagy csokicsepp
porcukor
1 csomag négyzet alakú leveles tészta

A kelt tésztához a lisztet tálba szitáljuk, belemérjuk a cukrot, hozzámorzsáljuk az élesztőt, hozzáöntjük a langyos tejet, hagyjuk kicsit állni, míg az élesztő el nem kezd futni, ezután beindítjuk a gépet, hozzáütjük a tojásokat, beleöntjük a felolvasztott vajat, a rumban elkevert mézet és lágy tésztát gyúrunk belőle. Legalább 10 percig dolgoztatjuk a gépet, majd letakarjuk a tálat folpackkal és langyos helyen a duplájára kelesztjük. Ha reggelire szeretnénk ezt felszolgálni, éjjelre a hűtőbe tesszük a tésztát.
Miután megkelt a tésztánk, lisztezett felületen kinyújtjuk. Igyekezzünk akkora méretűre nyújtani, mint a leveles tészta. Megkenjük a lekvárral, megszórjuk a csokival, majd ráfektetjük a leveles tésztát is, kettévágjuk a tésztát a hosszabbik oldal felénél, majd az egyik felet megkenjük lekvárral, a másikat megszórjuk a csokival.
A lekváros félre fektetjük a csokis felet, 2 centis csíkokat vágunk (kb 10 cm hosszút, legalábbis nekem akkora volt a félbevágott tésztám), minden csíkot megtekerünk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, langyos helyen kelesztésnek indítjuk, majd 180 C-os sütőben 20 perc alatt ropogósra sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.
Túlzás nélkül mondom, hogy nagyon eteti magát.






vasárnap, április 12, 2015

Két hozzávalós "banános-zabpelyhes" keksz

Gyorsan kellene valami finom, édes de egészséges? Íme a megoldás: banán és zabpehely házasításából gyorsan összedobható kekszet alkothatunk, amit akár fel is dobhatunk hozzáadott szárított gyümölcsökkel, az alap ugyanaz marad, és magában is megállja a helyét. Nem kell emiatt aggódnunk!
Cukor-tojás-vaj-liszt nélkül finomat alapon! 

Hozzávalók:
1 banán
kb 50 g zabpehely
hozzáadható:
kandírozott narancs-citromhéj, csokoládé, kókusz, mandulaszelet, dió, mazsola, szárított gyümölcsök (de ezek nélkül is jó végeredményt érhetünk el)

A banánt villával összetörjük, összekeverjük annyi zabpehellyel, amitől elég masszív állagot érünk el, azaz nem szabad, hogy híg maradjon a "tészta". Nálam pontosan 50 g volt elég, de a banán méretétől függően ez változhat.
Egy sütőpapírral bélelt tepsire adagoljuk a kekszeket egy kanál segítségével, kissé le is nyomkodjuk őket, hogy igazi keksz alakjuk legyen, majd a választott adalékokkal gazdagítjuk. Én ma kókuszreszeléket és reszelt csokit raktam rájuk, amit kissé bele is kell nyomkodni a tésztába. Ezután 10 percre a mélyhűtőbe tesszük, ezalatt a sütőt előmelegítjük 180 C-ra, és ha letelt a pihentetési idő, 15 perc alatt készre sütjük őket.
Ebből a mennyiségből mérettől függően 5-6 kekszünk lehet, amit aztán egy jól záródó üvegben vagy dobozban tárolhatunk, ha nem fogyna el azonnal! Fogyasztás előtt ajánlatos kissé megmelegíteni őket egy kenyérpirítóban, vagy annak a tetején.






péntek, április 10, 2015

Csokis-kakaós cirkás kalács

Mikor megláttam ezt a csodát a pinteresten, elkezdődött egy hosszú álmodozás arról a pillanatról, amikor az én sütőmből kerül ki ez a gyönyörűséges finomság. És megtörtént. Hosszú és kicsit komplikált folyamat végeredményeként, de itt van, és már majdnem múltidőben kell róla beszélnem, noha csak ma reggel vágtuk fel. 

Az illatai még alapos szellőztetés után is a házban keringenek. A tésztája olyan finom, olyan puha, olyan omlós és egyben foszlós, hogy nincsenek szavaim rá. A csokis töltelék pedig....nem is izgatom magam tovább. Leírom inkább, hogy hogyan is készül, hogy mihamarabb újra süthessem és más is nekifekhessen. Ha szeretitek a finom puhát a reggelihez, akkor ez egy ideális ötlet lehet. Akár kakaó nélkül is. Legközelebb ígérem, szebb lesz a végeredmény, legalábbis ami az én kezeim közül kerül majd ki, s mindez mindössze 10 g élesztővel!



Hozzávalók:


Kovász:
70 g manitoba liszt (ami hosszú kelesztésű)
50 g tej
1 g sörélesztő

a csokitöltelékhez:
40 g manitoba liszt
2 tojásfehérje
100 g cukor
160 g víz
40 g kakaó
25 g étcsokoládé
1 csipet só
20 g vaj

un. water roux-hoz (ettől lesz puha még több nap múlva is a kalács):
30 g rétesliszt
150 g víz 

a tésztához:
kovász
water roux
500 g manitoba liszt
120 g zsíros tej
9 g sörélesztő
150 g friss tejszín
2 tojás sárgája
100 g cukor
5 g só

Előző este elkészítjük a kovászt, amihez a hozzávalókat összekeverjük, majd 2 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk, ezután pedig az éjszakára a hűtőbe helyezzük.
Elkészítjük a csokikrémet is: egy lábasba mérjük a vizet, a kakaót, a sót és a cukrot, alaposan elkeverjük, hogy ne maradjanak benne csomók, majd lassú tüzön forráspontig melegítjük, majd levesszük a tűzről. A két tojásfehérjét közben habverővel csomómentesre keverjük a liszttel. Ezt aztán folyamatos kevergetés közben a kakaós krémhez keverjük, visszatesszük a tűzre, és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ezután belekeverjük a csokit és a vajat, hagyjuk teljesen kihűlni.
Sütőpapírból egy 20*28 cm-es borítékot hajtogatunk, kivajazzuk, és ebbe kanalazzuk bele a csokis krémet, majd ezt is a hűtőbe tesszük az éjszakára.
Másnap a kovászt kivesszük a hidegről és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni.
Elkészítjük a water roux-ot, amihez a lisztet kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a maradék vizet is, és feltesszük főzni. Addig főzzük kevergetve, míg be nem sűrűsödik. Ezáltal lesz finom omlós a tészta. Hagyjuk kihűlni.
Jöhet a tészta:
Kissé langyos tejben elkeverjük az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.
A robotgép táljába mérjük a lisztet, és minden egyes hozzávalót hozzáadunk, majd beindítjuk a gépet és kb 20 percen keresztül dolgoztatjuk. Ezután folpackkal letakarjuk a tálat és langyos helyen a duplájára kelesztjük.
Ha megkelt, lisztezett deszkán a tésztát 30*45 cm-esre nyújtjuk. A közepére helyezzük a csokis lapot, úgy, hogy a csokis lap hosszabbik oldala a tészta rövidebbik oldala felé legyen. Mindkét oldalról ráhajtogatjuk a fennmaradt tésztát, majd elforgatjuk, hogy a hosszabb oldala legyen felénk, kinyújtjuk, majd újra behajtogatjuk a két oldalát a közepe felé, mintha pénztárca lenne, és hagyjuk 20 percet állni.
Ezt a művelet háromszor megismételjük, úgy, hogy minden egyes művelet közben 20 percet pihentejük. A harmadik pihentetés után ismét kinyújtjuk, igyekezzünk egy 30*30 cm-es négyzetet nyújtani belőle, amit aztán feltekerünk, hosszanti irányban kettévágjuk, összetekerjük, és egy püspökkenyér formába helyezzük. Ha szilikon, nem kell kikenjük semmivel, ha nem, akkor vagy vajazzuk, lisztezzük, vagy sütőpapírral kibéleljük.


Hagyjuk pihenni kissé, majd miután elkezd kelni, 200 C-ra előmelegített sütőbe toljuk, aminek az aljába egy vízzel teli tepsit is toltunk, és 10 percig ezen a hőfokon sütjük, majd levesszük a hőmérsékletet 180 C-ra, és így sütjük készre 35/40 perc alatt.
Ha nagyon barnulna a teteje, egy sütőpapírral lefedjük a tetejét.
Én elmentem zuhanyozni közben, és nem számítottam ekkora növekedésre, így kicsit megkapta a tetejét a sütő, amihez majdnem hozzáért szinte a kalács teteje. És olyan isteni lett a tésztám, hogy nem bírtam vékonyra nyújtani, ezért ilyen kevésbé cirkás a csokis töltelékkel kevert tészta. De az ízvilága, mint mondtam, egy bomba.
  



Olyan magas a tészta, és olyan roppanós, hogy ha bele akarok vágni a késsel, rá kell gyúrjak, ezért ilyen ma délután a torta, az egyik oldalon rendesen belehorpadt!



Már sokadszorra készült ez a nagyszerű kalács nálam, volt csiga is belőle, és nagyon bevált. Egyre jobban sikerül, de fotózni egyre rosszabbul tudok!



szerda, április 08, 2015

Retekleveles tészta fokhagymás olajjal

Ma igazán gyorsan kellett ételhez juttatnom a szervezetem, de a hűtő, mint mindig, most is üresen tátong. Volt benne egy csokor retek, meg az elmaradhatatlan parmezán sajt. Kitétel volt ezenkívül, hogy meleg is legyen, amit elfogyasztok, tehát egy szendvics nem jöhetett szóba, de ha szóba is jött volna, kenyér híján....Tészta azonban mindig van itthon. Mivel ma dolgoznom kell, a hagyományos fokhagymás-csípőspaprikás-olajon tészta is kilőve, zseniális ötlet, mi lenne, ha a reteklevelet mondjuk összefőzném a tésztával, és megnéznénk, mi fő ki belőle. Az eljárás az, amit a spenótos tésztához alkalmazunk, csak most spenót híján reteklevélből. Úgyis a kukában végezné otthon, javaslom próbáljátok ki, nagyon finom és izgalmas. 
Nálam készült már pestó belőle illetve risottó. Mindkettő igazán nagyon ízlett. Gond tehát nem lehetett itt sem.
Annyit módosítanék rajta legközelebb, hogy az olajban több friss retket pirítanék meg, mert az is nagyon el lett találva. Mennyi oldaláról ismerem meg most ezt a vidám tavaszi zöldséget.

Hozzávalók (1 főre):
100 g tészta
1 csomag retek levele
két gerezd fokhagyma
só, bors, olaj
retek frissen
reszelt parmezán

A tésztának feltesszük a vizet főni. Ezalatt átválogatjuk, átmossuk a retek leveleit. Mikor a víz felfőtt, sózzuk, beledobjuk a tésztát, két percig főzzük, majd ezután beledobjuk a leveleket is, egészben. A tészta csomagolásán található ideig főzzük a tésztát.
Egy serpenyőben olajat forrósítunk, megpirítunk benne két gerezd fokhagymát egészben, illetve néhány szem feldarabolt retket, a megfőtt tésztát erre szűrjük. Átforgatjuk, kissé összefőzzük, reszelt parmezánnal megszórva tálaljuk.


 

Sok sikert hozzá

szombat, április 04, 2015

Tavaszi risotto újhagymával és retekkel

Nem gondoltam volna, de működik!!! Sosem alkalmaztam még a retket főve, vagy sülve, csakis frissen, ropogósan. Félve is tettem néhány darabot a risottóba, de nem bántam meg egyáltalán. A ropogóssága megmarad, az íze módosult kissé, mintha csípősebbé vált volna, emellé társult a risottó hagyományos, megunhatatlan íze, és a friss hagyma csak dobott az összhatáson, ami kétféle állagban volt jelen. Manapság ezek a piacon fellelhető legfrissebb zöldségek. Kapható még szerzetesek szakálla is, de az Olaszországban sem kapható mindenfelé, otthon gondolom még kevésbé. Kár, mert nagyon finom és nagyon egészséges, de ami késik, nem múlik, mint szokták mondani, előbb-utóbb hátha Magyarországon is megjelenik (hacsak nem jelent már meg). Aztán hamarosan megjelennek más zöldségek is, most azonban ezeket az ízeket kell kiélvezzük, és ez így is van rendjén. Minden évszaknak a maga íze!

Nem akarom szaporítani a szót, az eljárást már nagyon sokszor elmondtam itt, mindig más és más zöldséggel.
Készült már:
* céklás bordó risottó
* a retek leveléből és paradicsomból retekleveles risottó
* az egyik nagy kedvenc a karalábés fehérítőzelleres risottó
* egy másik tavaszi különlegesség az epres spárgás risottó
* csak spárgás risottó
* egy őszi finomság a sütőtökös risottó
* a tök virágjából is lehet ilyet csinálni, ez a tökvirágos risottó lesz belőle
* újabb őszi verzió a rókagombás póréhagymás risottó
* feketeribizlis risottó, ami nemsokára esedékes lehet
* a milánói sáfrányos risottó, melyben csak fűszer van
* radicchiós risottó, mely az egyik kedvencem

Mint minden itt felsorolt risottónál, a hozzávalók itt is ugyanazok: húsleves, adott zöldség, rizs, bors, vaj és reszelt parmezán.
Hagyma, ezen esetben újhagyma, amiből egy csokorral vettem, ennek a felét felaprítottam, és kevés olajon megpirítottam, majd hozzáadtam a rizst is, azzal is átpirítottam kissé, mikor kissé kifehéredett, felöntöttem fehérborral, de ha nincs, a húsleves is jó, mikor elpárolgott az első szedőkanálnyi leves, elkezdtem a jól ismert eljárást, szedőkanalanként adtam hozzá a levest és folyamatos kevergetés mellett főztem készre a rizst. A retket kb a 3-ik kanál leves után dobtam bele, míg az újhagyma másik felét, szintén felszeletelve már csak a vége felé, hogy kissé ropogós maradjon.
Mikor felfőtt a rizs, egy diónyi vajat dobtam bele, illetve belereszeltem egy jó adag parmezánt, lefedtem, és kb 5 perc után frissen reszelt parmezánnal fogyasztottam.



 Mennyei volt! Jó étvágyat hozzá!