péntek, július 26, 2013

Csupaszbarackos crumble fagyival

Annyi csupaszbarack kapható most...szezonja van. Imádom, mert még édesen is elég roppanós. Vendégvárásra készülök, ezért gondoltam, nem csak friss gyümölccsel kínálom meg az érkezőket, hanem csinálok belőle valami finomat, izgalmasat, könnyűt. Így született meg ez a crumble, ami sok hozzáértést sem igényel.
Melegen tálaljuk, egy gomboc fagyival a tetején, ami szerintem leginkább vagy joghurt vagy vaniliafagyi kellene legyen. Még nem döntöttem el, mit választok. 

Hozzávalók:
1 kg csupaszbarack
4 evőkanál cukor
1 evőkanál vaj
fahéj

A tésztához 
180 g liszt
120 g hideg vaj
100 g cukor
100 g amaretti


A barackok elkészítésével kezdtem. A gyümölcsöt levágtam a magjáról és szeletekre vágtam. Egy lábasban felforrósítottam a vajat, és hozzáadtam a barackokat. Kicsit főztem őket, majd hozzáadtam a cukrot, és a fahéjat (én kis fahéjas mézet is) és így pirítottam tovább egy ideig fedő nélkül, majd fedővel, néha megkavargatva az egészet.
Nem kell puhára főzni őket, maradjanak azért egészben! Kb 5-7 perc az egész. A barackot ezutan levével együtt egy tortaformába öntöttem.

A tésztához a hozzávalókat az amarettik kivételével egy tálba szórtam, és elkezdtem összemorzsolgatni őket a kezemmel, mindaddig, míg nagyobb szemcséjű morzsákká nem váltak. Az amarettiket (amik mandulas kis kekszecskek - lásd fent fotót) egy zacskóba tettem, bekötöttem a száját és sikálóval "elvertem" őket, azaz azokat is morzsássá alakítottam. Ezt a tésztához adtam, jól átmorzsoltam még egyszer, és a barackokra szórtam, ügyelve arra, hogy mindenhol jól beborítsa a gyümölcsöt.



Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt ropogósra sütöttem. A színe szinte keveset változik. Ami történik, az az, hogy a barackok leve felfő, és kicsit egybeolvasztja az alsó és felső réteget. Mintha lekvár lenne. Az illatok leírhatatlanok, az íz még ennél is finomságosabb. 



Édes, mitagadas, de ezért hívják édességnek. Ezért csak sima tejszín izű fagyit vettem hozzá. 
Mennyei!!!!
Ropog a tészta, puha és mégis ropogós a gyümölcs, ízek kavalkádja, forrón, a hideg fagyival...leírhatatlan!!!
Egyszerű és mégis nagyszerű!



Sok sikert hozzá!

Elkészült időközben szőlővel is a crumble, és felfedeztem a kis amarettiket, amik nem mandulából hanem a barackmag mogyorójából készülnek, mégpedig 14%-ban vannak jelen az apró kis kekszecskékben!
Mivel a szőlőm nem magtalan volt, ezért azt csináltam, hogy a szemeket kettévágtam, forró vajban mézzel, fahéjjal és kevés cukorral megpuhítottam őket, majd ezután egy kiskanál segítségével kiszedtem minden olyan szemből a magvakat, amikben bennemaradtak, ugyanis a főzés során maguktól kijönnek. A szemeket szépen elrendeztem a tepsi alján, a gyümölcsök maradék ízes levét átszűrtem egy szűrőn, hogy véletlenül se legyen mag az édességben, majd a többi a fenti eljárás szerint történt. Elárulom, hogy maradt mag így is a süteményben, de olyan finomak és ropogósak voltak. Az a keserűsség, ami jellemzi őket, és ami sajátjuk nyersen, így megsülve már nem jellemző rájuk. Persze nem mondom, hogy hagyjuk benne szándékosan, de nem kell megijedni, ha mégis belekerülne egy-kettő!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése