Ezt a csodalatos konyvet harom eve kaptam draga testveremtol, akit ezuton is millioszor csokolok erte, s nem csak a konyvert, hanem mert olyan fantasztikus ember, amilyet ritkan talalni manapsag. Vicces, kedves, aranyos, imadnivalo, helyes, magas, vekony, izmos, ferfias, udvarias, jolnevelt, segitokesz es meg sorolhatnam. Egyszeruen szeretem, szivbol es nagyon. Ez a konyv olyan jo valasztas volt reszerol!
Masodszorra olvasom, es emlekszem, elsore is ezt a reakciot valtotta ki belolem. Sokszor megrikatott. Olyan elet!
Idezek belole, remelven, hogy kedvet kap mas is hozza. Tarsasagnak itt van egy jo eszpresszo mellettem, edesanyam csodalatos sutijevel, amit imadott nagymamam receptje alapjan keszitett. Jobb korulmenyek nem is adodhatnanak egy ilyen reszlet bemutatasahoz:
"Az egyik este Anouk, akit ez a tortenet hosszu ideje kinzott mar, fejest ugrott a mely vizbe:
- Mondd csak, kiscicam....
- Igen?
- Miert valtasz mindig temat, amikor Nounourol esik szo? Es miert nem sirtal soha miatta? Megiscsak fontos ember volt az eletedben, vagy nem?
Alexis a makaronira koncentralt, de az olvadt sajtszalak miatt kenytelen volt felemelni a fejet, a tekintete talalkozott Anoukeval, es nyugodtan igy felelt:
- Valahanyszor kinyitom a trombita tokjat, erzem az illatat. Tudod, olyan oregszaga van, es...
- Es?
- Amikor jatszom, neki jatszom, es...
- Es?
- Es valamikor valaki azt mondja, hogy jol jatszom, az azert van, mert ilyenkor ugy erzem, hogy tulajdonkeppen sirok...
Ha lehetett volna, Anouk atoleli ezert, de nem lehetett. Alexis mar nem akarta.
- Es... Ize.... szomoru vagy ilyenkor?
- O, nem! Epp ellenkezoleg! Nagyon jol erzem magam!
Anouk nem olelte at, de ramosolygott. A mosolyanak karja volt, keze volt, egy nyaka es ket tarkoja. "
Itt sirtam eloszor komolyan a konyvon. S jott a tobbi lelegzetelallitoan szep reszlet meg a konyvbol:
"- Azt kerdezi, nem aludhatna-e ott! - kiabalt ki Alexis a konyhabol.
- Nem! Vendegunk van!
Charles ketsegbeesetten integett, hogy nem, nem, nem akar o lenni ez az ocska kifogas.
- Azt mondja, hogy a holnapi tancot gyakoroljak...
- Nem! Jojjon csak haza!
- Konyorog neked - makacskodott az edesapa -, es meg azt is hozzateszi, hogy "terden allva"!
Corinne, az alfanosteny, az erveibol kifogyva eloallt egy utolso, satnya kis kifogassal:
- Szo sem lehet rola. Nincs nala a fogszabalyzoja.
- Figyelj, ha csak errol van szo, en elvihetem neki...
- A, tenyleg? Ha jol tudom, ma te fozod a vacsorat!
Jo kis hangulat...Charles, aki hirtelen ugy erezte, hogy surgosen levegore van szuksege, beleartotta magat valamibe, ami egyaltalan nem tartozott ra:
- En elvihetem neki, ha azzal segitek onoknek...
Corinne tekintete igazolta a sejteset: az egeszhez ab-szo-lut semmi koze.
- Azt sem tudja, hol van a haz...
- De en, en tudom! - kialtott fel Lucas. - Majd en mutatom az utat!
Szarnyaval a falakat surolva egy angyal szallt el felettunk!"
Hat nem elbuvoloen ba'jos ez az egesz?
Folytatom, elvegre a szerelemrol van szo, s az mindig szep:
"A mosolya meg sokaig vilagitott a terito folott, es Charles megalapitotta, hogy lassan sikerul Kate-t az utolso menedekig uldoznie. Az utolso csakanyutesig. Charles mar megint be volt csipve egy kicsit; igyekezett belefulelni az eppen zajlo beszelgetesbe, de igazabol egyaltalan nem tudta kovetni. Majd valamelyik reggel a hajanal fogva megragadja Kate-t, vegigvonszolja az udvaron, es lefekteti a tefloncsodajara, hogy aztan vegignyalogassa a horzsolasait.
- Mire gondol? - kerdezte Kate.
- Tul sok paprikat tettem bele.
Szerelmes volt a mosolyaba. Nem siette el, hogy ezt elmondja neki, de ha egyszer megszolal, sokaig fogja ecsetelni.
Tobb mint ketszer husz evet elt, es egy olyan novel talalta szemben magat, aki ketszer annyit elt, mint o. A jovo ijeszto valamive valt szamukra."
"Mar javaban hadakoztak a cipzarakkal, amikor egy verszegeny tiltakozas mindnyajukat elkepesztette:
- Nekem is van egy tortenetem...
Nem, nem egyszeruen elkepesztette: szoborra dermesztette.
Sam zsenialis erzekkel megjegyezte:
- Es biztos vagy benne, Nedra, hogy eleg szornyu a torteneted?
Nedra bolintott.
- Mert ha nem igy a helyzet - tette hozza Sam -, jo lenne, ha most az egyszer befognad a szadat.
Nedra a felcsattano nevetesbol erot meritve folytatta.
Charles Kate-re nezett. Hogy is mondta azon az ejszakan? NUMB
She was numb.
Numb volt, es leste Nedra minden rezduleset.
- Ez egy foldglszta tortenete...
- Hogyan?
- Micsoda?
- Beszelj hangosabban, Nedra!
A tuz, a kutyak, a rovarok, maga a szel is mind Nedra ajkan csuggtek.
Nedra megkoszorulte a torkat:
- Szoval, egy...Egy foldigiliszta tortenete...
Kate leterdelt.
- Hat szoval...Egy reggel kijon, es meglat egy masik foldigilisztat. Azt mondja neki: Szep ido van, nem? A masik nem felel semmit. Erre megismetli: Szep ido van, nem?! Mar megint nem kap valaszt.
Nehez helyzet volt, mert Nedra egyre halkabban beszelt, de senki nem merte felbeszakitani...
- Errefele lakik? folytatja az elso giliszta, zavartan tekeregve, de a masik tovabbra is nema marad, erre a giliszta idegesen visszabujik a lyukba, es azt mondja: O, a fenebe, mar megintafarkamhozbeszeltem.
- Micsoda? - tiltakozott a csalodott publikum. - Nedra, artikulalj! Nem ertettuk! Mit mondott?
Nedra felemelte a fejet, meglattak zavart mosolyat, kikopte a hajtincset, amit addig ragicsalt, es vitezul megismetelte:
- O, a fenebe, mar megint a farkamhoz beszeltem!
Nagyon aranyos volt, mert a tobbiek nem tudtak, hogy most nevetniuk kell, vagy meg kell ijedniuk.
Charles, hogy megtorje a csendet, halkan megtapsolta Nedrat. Erre mindenki tapsolni kezdett, de olyan hangosan, hogy felvertek az egesz tabort. A kutyak felebredtek, felpattantak, ugatni kezdtek. Ramon iazott, es a tabor osszes szamara konyorogni kezdett, hogy hallgasson mar el. Karomkodasok, kialtasok, ostorcsattogasok hallatszottak mindenunnen, es az egesz ejszaka unnepelte a foldigiliszta jolneveltseget.
Kate tul megrendult volt, hogy csatlakozzek a hejehujahoz.
Nezem, hogy a booklineon csak elojegyzes lehetseges a konyvre. Adrika baratnom szivesen olvasna, tudom, neki is, mint nekem, a fejemben jarna Sarimama, ahogy en nagymamam is latom, amikor a konyvet olvasom. Csudaszep!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése